1.rész

Az egyik pultnál üldögéltem és nézelődtem. Minden olyan megszokott volt,a tömeget néztem. Nem volt megint itt senki se aki fel tudta volna kelteni az érdeklődésem. Rengeteg kis hülye valahogy bejutott. Próbálták rázni magukat de elég nevetségesen néztek ki. Szárnya kapott az a hír hogy jön valami híresség is...na arra kíváncsi leszek...valószínűleg a VIP részlegre megy.Mivel az ismerősöm a bár tulaja egész egyszerűen oda is be tudok jutni.
 -Jössz táncolni?-ült le mellém egy srác.
 -Veled?-nevettem el magam ittam az üdítőmből. Szerintem azt se tudta annyira részeg volt és nem szokásom a finomkodás ilyenkor. Kértem magamnak inni majd nézelődni kezdtem,épp a szívószálammal kevergettem a koktélom amikor sikítást hallottam. Itt van...a lányok egy emberként rohantak oda...akkor fiúról van szó mert akkor nem örülnének ennyire,kicsit közelebb mentem és elkaptam egy srácot táncolni. Szőke haj...hm...na lássuk csak a rajongó tömegből pár biztonsági őr rántotta ki és vitte fel a VIP részre. Lassan felmentem ott már jóval kevesebben voltak. Körbenéztem. Nem is volt nehéz kiszúrni.
 -Niall Horan...-mosolyodtam el. Nem lesznek rossz napjaim ha most nála be tudok vágódni. Figyeltem egy kicsit nem túl feltűnően. Aki oda ment hozzá kedvesen beszélt hozzá...kedves volt hozzá,mosolygott. Az édes fajta. Aki nem kiabál,nem szid le. Az ágyban nem keménykedik és szereti a kis kedves visszahúzódó lányokat. Ez gyorsan ment. Kíváncsi vagyok milyen lehet vele...nem az a kemény...de biztos szereti ha kezébe veheti a dolgokat. Észrevett...Lassan elindultam az ellenkező irányba. A szemem sarkából láttam ahogy végigmért. Megvagy Horan...megvagy. Leültem az egyik pulthoz és elkértem azt amit Niall kért magának. Elvettem majd elindultam vele felé. Láttam a szája sarkán a halvány mosolyt. Elnézett az egyik irányba és amikor oda emeltem mellé leraktam elé. Nem szóltam. Raktam volna le elé de ő meg nyúlt érte így ahogy a keze kelletnél nagyobb erővel a pohárhoz ért a tartalma kilötyögött...a gatyájára.
 -Jaj nagyon sajnálom...-mondtam és felállítottam a poharat és zsepivel a lábát kezdtem el törölgetni.
 -Ugyan hagyjad...majd otthon csinálok vele valamit.-mondta.
 -De te is olyan lettél.-mutatott a ruhámra.
 -Ahjj ne...-fogtam a fejem mint aki nagyon kétségbe van esve.
 -Mi az?!-kérdezte és aggódva nézett rám.
 -Ez a kedvenc ruhám.-hajtottam le a fejem.
 -Jaj..nagyon sajnálom...-mondta és a zsebébe kutakodott.
 -Kérlek gyere el velem és akkor lerendezzük...most nincs nálam semmi se...nem gondoltam hogy ez fog történni...-mondta és tovább mentegetőzött.
 -Nem akarlak zavarni...-mondtam és ránéztem.
 -Ugyan ne hülyéskedj már ez a legkevesebb...gyere...itt nem tudunk beszélni...-mondta és elindult kifelé. Nem mentem.Visszafordult és rám nézett,elmosolyodott. Kicsit elpirultam,elkapta a csuklóm és húzni kezdett kifelé. Most már véglegesen megvan. Elvisz magához...onnantól meg már semmi az egész.Beültünk a kocsiba én kicsit összehúztam magam és a ruhámat néztem.
 -Mi a baj?-kérdezte Niall. Felé néztem.
 -Sa..sajnálom...csak még is cs..csak veled ü..lök egy kocsiba...-néztem el kerülve a szemkontaktust.
 -De ugyan...nyugi én is ember vagyok. Nem lesz semmi baj se...csak feljössz hozzám...megbeszéljük valahogy kárpótolni szeretnélek...de ma nem tudlak...csak holnap. Ott alszol...és utána elviszlek majd valahova vásárolni...-mondtam. Ahha...okos srác. Külön szobába aludnánk és még nem gondol semmi olyanra...
 -Nem..lehet hogy inkább haza viszel...és megbeszélünk egy időpontot?-kérdeztem halkan. Rám nézett.
 -Ha szeretnéd persze...-tette a vállamra a kezét és mosolygott. Igen tényleg nem az a kapkodós...a többi pasi már a combom taperolta volna.
 -Mond el hol laksz...-nézett rám. Gyorsan elmondtam és közben nézelődtem.
 -Ne legyél ennyire szótlan.-mondta. Lassan felé néztem. Nagy kék szemei engem figyeltek és mosolygott. Aranyos fiú.
 -Várjunk nem is tudom hogy hívnak...-mosolygott.
 -Katherine...-néztem rá.
 -Szóval Katherine...-nézett rám de félbe szakítottam.
 -Jaj hívj csak Katynek...-néztem rá és elmosolyodtam.
 -Akkor Katy örülök hogy megismertelek...bármennyire is fura módon...-nevetett.
 -Megérkeztünk.-szólt a sofőr.
 -Hát köszönöm...-mondtam és kinyitottam az ajtót.3...2...1... számoltam vissza magamban és meghallottam a túloldali ajtónak a nyitódását is. Horan,Horan...kiismerhető vagy életem. Kiszálltam és megvártam,mellém sétált és lassan a ház kapujához sétáltam.
 -Ha odaadod a számod akkor nem kell hogy csak betoppanjak és megbeszélhetnénk neked mikor jó...-nézett rám egy féloldalad mosollyal és kissé megilletődve. Kate....húzd elő a kislányos éned...
 -Hát...ő...én...-dadogtam és elpirultam. Megy ez...
 -Persze ha nem akarod nem kell...-mondta zavartan és megvakarta a tarkóját és közben elővette a telefonját.
 -Hát..de...nekem jó...-mondta és Niall arca kicsit kivirult. Már csak egy kicsit és teljesen az enyém. Lediktáltam a számom.
 -Ő...akkor szia...jó éjszakát...-mondtam és vettem egy nagy levegőt közelebb léptem hozzá és megpusziltam az arcát.
 -Meglesz...-mondta halkan amit még hallottam. Elléptem tőle majd bementem. Mikor beértem lekaptam a ruhám és beraktam a szennyesbe majd felmentem tusolni...és magamban nyugtáztam hogy Niall Horan az enyém....